Önporzó paradicsomoknál szinte biztosra mehetünk, ha 2 m-en belül nincs másik tő (idegen beporzású fajták, pl. húsparadicsomok esetén ez a távolság 100 m). Javíthatjuk a saját beporzás esélyét, ha a virágok kocsányát időnként megrázzuk.
Jelöljük meg egy szalaggal az egészséges, elsőként vagy másodikként kifejlődött fürtöt. Később a növényi betegségek megjelenése miatt az egészséges fürtök kiválasztása nehezebb. A magokat körülvevő nyálkás anyag csírázás gátló, ezért vízbe áztatva oldjuk le.
A paradicsomokat a leszedés után még kicsit hagyjuk tovább érni, hogy a magokat könnyebben tudjuk kiszedni belőle. Vágjuk félbe a bogyókat és kanalazzuk a magokat egy üvegbe. Töltsünk rá vizet, de ne csavarjuk rá a kupakot, mert erjedés közben gáz képződik, csak takarjuk le valamivel. A felszabaduló hő elpusztítja a káros gomba spórákat. Egy-két nap alatt a nyálkás réteg leázik, a magok lesüllyednek az üveg aljára. Tapintással is meggyőződhetünk arról, hogy a magok megfelelően megtisztultak, mert ilyenkor már nem csúszós a felületük.
Ne késlekedjünk, szitára öntve mossuk ki a terméshús maradványait és mihamarabb szárítsuk ki a magokat itatóson vagy konyhai törlő papíron, mert védőburkuk nélkül könnyen csírázni kezdenének. Száraz, zárt csomagolásban a paradicsom magvak 5-10 évig csíraképesek maradhatnak.
Kraut und Rüben, 2010/8
