Nyárutón és kora ősszel érdemes gyűjteni ezt az ízletes vadgyümölcsöt. Középhegységeink elterjedt cserjéje, sok helyen megtaláljuk erdőszéleken és nyílt helyeken. Édes-savanykás gyümölcsei akkor igazán ízletesek, amikor már sötét bordóra értek. A kevésbé finnyás ínyencek a lehullott szemeket kóstolgatják, mert azok a legédesebbek.
Ha ízletesnek találjuk, telepíthetünk is belőle, mert a kertekben is jól érzi magát ez az igénytelen vadgyümölcs. Napra vagy világos félárnyékba ültessük. Árnyékban is megél, de nem terem. A nagyon kötött talajt nem kedveli, de a száraz, meszes talajjal elboldogul.
Tavasszal az egyik legkorábban virágzó mézelő növény, sárga virágai ragyogó színfoltjai a még lombtalan kertnek.
Lassú növekedésével próbára teszi türelmünket, de különösebb gondozást, növényvédelmet nem igényel. Az alapfajtán kívül ma már vásárolhatunk nagyobb gyümölcsű, nemesített fajtákat. Az alapfajta önbeporzó, de ha a nemesítettet választjuk, tájékozódjunk, hogy kell-e mellé porzónak a vad változat.
A szívós, lassan növő somfából hajdanán kalapácsnyelet készítettek. Népköltészetünk gyöngyszeméből azt is megtudhatjuk, a somfa milyen hatékony eszköze a párkapcsolati konfliktusok rendezésének!
Szegény legény vótam, s gazdag leánt vettem,
A gazdag leánnak kedvit nem lelhettem;
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,
Avval hazamentem, a pad alá tettem.
– Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!… –
Botom elékapám, hátára vagdalám;…
– Uram vagy, uram vagy! halálig, uracskám!
Gelencsér Margit
