Ébner Gyuláné, az alapítvány elnöke hétről hétre bio süteményeket árul az Ökopiacon, amelynek teljes bevétele az alapítvány ügyét szolgálja.
Tekintsen most egy picit a süteményes pult mögé!
Mivel foglalkozik az alapítványuk?
Biogazdálkodással és bio sütemények gyártásával. Most süteményt árusítok a piacon, de gyümölcsöt is szoktunk, csak idénre már elfogyott. A saját bio gyümölcseinket hasznosítjuk a süteményekbe is. Azért végezzük ezt a tevékenységet, hogy egyrészt az alapítvány önfenntartó legyen, másrészt a megváltozott munkaképességűeknek valamiféle munkalehetőséget nyújtson.
Miért döntöttek a bio mellett?
Miután elég sok sérült ember van mellettünk, és az autizmus a táplálkozással is összefüggést mutat, valamint úgy érezzük, nagy igény is van a biora, ez vezetett minket erre az útra. Ennek van most itt az ideje, hogy rászoktassuk az embereket a bio termékekre, az emberek egészségéért.
Milyen megváltozott munkaképességű emberekről van itt szó?
Az autistákkal indult, mert érintett szülő vagyok. Valamikor még a Gyöngyösi Autistasegítő Központot is csináltuk a férjemmel, de onnan kinőtt a fiunk. Ekkor elkezdtünk egy olyan tevékenységet Gyöngyöspatán, hogy megfelelő társakat találva az autistáknak biztosítsunk munkát meg otthont is. Ehhez csatlakoztak más megváltozott munkaképességű, tehát nem autista kollégák is. Mondhatom most már annak őket, kollégák.
Ez nagyon szép dolog…
És nagyon nehéz. Egy sütödét és feldolgozó üzemet fenntartani nagyon költséges, sajnos még nem fedezi magát, a saját pénzünkből is sokat beletettük mostanra már. Azon dolgozunk, hogy teljesen önfenntartó lehessen.
Mire lenne ehhez szükségük?
Adományra vagy más jellegű segítségre, pl. a gyümölcsfeldolgozó üzemben a technológiához megfelelő gépek közül még hiányzik néhány. Ezekre már igen nehéz összehozni az anyagiakat. Néha egy-egy pályázaton sikerül valami lehetőséget találnunk, hogy egy géppel bővülhessünk, de még nincs meg minden. Aszalóüzemet is szeretnénk, illetve már el is indult, de még vannak hiányosságok, gépek, amiket be kell majd szereznünk.
Amit tudunk, a férjemmel ingyen és bérmentve végzünk. Nagyon szeretnénk, hogy ha működne az üzem. 12 sérült emberünk van, nekik ez az egyetlen munkalehetőségük van. Ez motivál bennünket.
Hozzá kell tennem, hogy a sérült kollégák mellé ép segítség is kell, akik vezetgetik őket, hogy mit hogy csináljanak. Ezeknek az ép munkatársaknak a finanszírozása az, ami igazán nehézséget jelent. Hihetetlen, hogy ezek az emberek mennyire rá vannak szorulva erre a lehetőségre. Némelyikük olyan mértékben sérült, hogy még akik foglalkoztatnának megváltozott munkaképességű embereket, azok sem ilyenekre vágynak, akik nagyon le vannak lassulva, vagy nehezen kezelhető pszichés problémáik vannak. Ezeket mi megpróbáljuk családias módon kezelni, békességben meglenni és tenni a jót. Hiszünk benne, hogy ez majd a saját lábán is megáll.
Az Ökopiacon mióta vannak jelen?
Már vagy 7-8 éve. Akkor még csak gyümölcsöt árultunk, később jött a süteménykészítés. Így már nem csak a nyári gyümölcs szezonban tudunk kint lenni, hanem télen is, és így folyamatos munkát tudunk biztosítani a sérült embereknek.
Karácsony előtt pedig még nagyobb keletje van a süteményeknek, igaz?
Igen, karácsonyi süteményeket is készítünk, bejgliket. Mézes süteményünk pedig már most is van.
Mi mindent kínálnak az Ökopiacon? Melyek a vásárlók kedvencei?
Arra figyelünk, hogy nagy választék legyen. Azt hiszem, nálunk van a piacon a legnagyobb kínálat gluténmentes és cukormentes kekszekből és süteményekből. Nagyon sokan keresnek tej- és tojásmentes süteményt is, szeretettel várjuk őket is a szilvalekváros rudunkkal és papucsunkkal. Ezt a kínálatot fogjuk bővíteni most karácsony előtt a szezonális termékekkel, amilyen a bejgli, a szokásos mákos és diós ízekben.
Még csak kimérve árusítunk, de az a tervünk, hogy „becsomagolt segítő sütit” is készítsünk. Mindenkinek segít, a szegény sérült embereknek is, akik az üzemben így munkát tudnak kapni, és azoknak is, akiknek szükségük van gluténmentes opciókra. Ennek a bevezetését szeretnénk elindítani, most ez foglalkoztat minket, de ez is pénzfüggő. Már tettünk lépéseket, haladunk, csak mindig egy picit lassabban, mint ahogy gondoljuk. Sok tervünk van még, és szerintem jók is.
Garantáltan gluténmentes süteményeket is kínálnak?
Abszolút gluténmentes műhelyünk van, külön, zártan. Sem nem bio, sem gluténtartalmú élelmiszerrel nem érintkeznek a termékeink.
Milyen gyümölcseik vannak? Minek dolgozzák fel őket?
Saját részünkre lekvárnak, és vákuumszárítással dolgozzuk fel őket. Sűrített készítményeket készítünk, hogy a süteményekbe legyen. A gyümölcsfeldolgozónk még félig próba üzemben működik, de a saját lekvárkészítés már megvan. Eladásra nem viszünk külön lekvárt, a süteményeinkben használjuk őket. Szilva, őszibarack, sárgabarack, meggy, cseresznye szerepelnek a palettákon.
A sütöde kezd szépen felnőni. Az a tervünk, hogy mozgó büfékocsit is beállítunk a környező falvakban, mert itt Gyöngyöspata környékén is elég sok ember érzékeny a gluténre, és vannak ilyen-olyan speciális igényeik. Itt mindig a munkaerő is gond, ugye, hogy egyrészt meg kell fizetni, másrészt szakképzett legyen, meg hozzáértő, és szíve is legyen, ezek nagyon összefüggő dolgok.
Hogy érzik magukat a piacon?
Az emberek nagyon kedvesek, érdeklődők, és örülök, hogy ízlik nekik a süteményünk. Nekem a piacozás ráadásul kikapcsolódás is, mert otthon az autista fiammal eléggé be vagyok zárva. Ez a kofáskodás feldob, annak ellenére, hogy nagyon fáradt vagyok hétvégére már.
Több gyerekük is van? Családi összefogással vezetik az alapítványt?
Igen. Van 4 gyerekünk, a 3 idősebb orvos, mérnök és matematikus. A 4. autista, ő 12 évvel utánuk érkezett, de már ő is 30 éves. A nagyok nincsenek benne a vállalkozásban, de sokat segítenek, főleg az anyagiakban. Mi magunk a férjemmel is mérnökök vagyunk, én élelmiszer szakon végeztem, vegyészmérnökként, úgyhogy valami közöm volt már akkor is az élelmiszeriparhoz.. Nagyon összetartó családunk van.
A megváltozott munkaképességűeknek is próbáljuk ezt átadni, mert meggyőződésem, hogy a pszichés problémák mögött sokszor az is lakozik, hogy sokan rossz anyagi és családi viszonyok között élnek.
Nagyon szép dolog, amit csinálnak, és nagyon erősek, hogy ezt ilyen vidáman és lelkesen tudják csinálni. Hallom a hangjában az életerőt, a szemében látható a csillogás…
Igen, ez a Jóisten ajándéka. Mindig is derűs voltam, a férjem is nagyon optimista lélek. Egymást erősítve tesszük a dolgunkat. 70-en felül vagyunk mind a ketten, úgyhogy nem könnyű már fizikailag, de mindig előrevisz lelkileg, hogy talán lesz ebből valami stabil.
Ha egyszer úgy döntenek, hogy visszavonulnak, akkor van, aki átvegye az Alapítványt?
Ez a legnagyobb gondunk, hogy nincs. Minket viszont visz a lendület.
Köszönjük a beszélgetést!
