Hadadi István és Hadadi Éva standja elkerülhetetlen az Ökopiacon, hiszen a legközpontibb helyet foglalják el az L alak középpontjában. De nem csak ezért ismertek, magas minőségű gyümölcseik, kiváló csonthéjasaik, vevőbarát hozzáállásuk miatt lehetetlen elfelejteni őket. Minőségi hozzáállásukról, és a háttérben meghúzódó nehézségeikről Hadadi István mesélt nekünk.
Mikor és hogyan kezdtek gazdálkodni?
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagykállón fekvő szántót a feleségem örökölte. Nem a legjobb földről van szó, gyenge aranykoronával rendelkező terület volt, rengeteg munkával tudtuk felvirágoztatni. ’92-93-ban került hozzánk, akkor meggyel kezdtünk próbálkozni, a terület másik fele szántóföld volt. Nem sok mindent láttunk a szántóföldben, ezért elkezdtünk inkább gyümölcsösben gondolkodni. Gyerekkori álmom volt, hogy ezzel foglalkozzam.
Belevágtunk, 4 évig konvencionálisan gazdálkodtunk, majd egy Mátészalka mellett tartott rendezvényen „megfertőződtünk” a bio szemlélettel is Bodnár György jóvoltából. Ha jól számolom, 14 éve vagyunk már biosok. Az Ökopiacon árulunk almát, körtét, diót, mogyorót, ezekkel télen is várjuk vásárlóinkat. Nyáron kiváló minőségű cseresznyét és meggyet is viszünk. Minden héten kint vagyunk.
Mekkora területen gazdálkodnak?
Most egy 7,5 hektáros területen. Csodaszép ültetvényem volt, de aztán a Magyar Állam kisajátította a föld egy részét, jogszabály van rá, hogy ezt megteheti. Sajnos nem volt elég, hogy lecsippentették azt a területet, hanem még a biot érintően autópálya felüljárót is építettek, és ez egy nagyon morbid helyzetet idézett elő. Ott, ahol az ültetvény mellett köves út volt, most egy 20 méteres felüljáró magasodik. Nem panaszból mondom, de a szakemberek úgy tervezték meg, hogy a felüljáró mellett levő csapadékot elvezető csatorna, ha megtelik, akkor a diófák között üríti ki magát. Ráadásul a magasságkülönbség miatt télen a hideg, nyáron a meleg reked meg ott, ami nem kedvez nekünk.
Ezen a héten központi témaként a dióval foglalkozunk. Hány diófája van és milyen fajták?
120 darab fa áll a földünkön, annyi maradt az állami kisajátítás után. Nekem Milotai 10-es és Alsószentiványi 117-es fajta dióm van. Ez egy 17 éves telepítés, akkor ezek voltak a slágerek.
Rendszeresen kérnek Öntől az ökopiacon a vásárlók is tanácsot, hogyan gondozzák a fájukat.
Igen, kérdezgetik, mit csináljanak, ha pl. göbös a levél. Szakmai tanácsokkal is szolgálunk, közvetlenek vagyunk a vevőkkel. A diót legalább 4 vírus- és gombabetegség támadhatja meg, ami ellen biogazdálkodásban engedélyezett szerekkel elég jól lehet védekezni. Mindig, amikor idegen nézegeti az árut, megkínáljuk, hogy kóstolja meg. Ez szerintem a sikerességünket bizonyítja. Hadd tudja meg a vevő, mit vásárol.
Az emberek most már nagyon megnézik, mit vesznek meg. Az új vevőt nem csak megfogni kell, de megtartani is. Egyszer el lehet adni bármit, de az a lényeg, hogy jövőre is keressenek minket.
Nem elég, hogy megtermeli és feldolgozza az ember a gyümölcsöt, még piacképes áruvá is kell tenni. Jönnek sokszor, hogy „ó, már vettem, miért nem ide jöttem először, mert ez milyen más”. Kukacos és fekete dió nekünk is van, a legnagyobb gondosság mellett is előfordul, csak nem teszem bele az eladó áruba, mert nem rontom a minőséget. A vásárló csak a jó termékkel találkozik. Nyugodtan kóstolhat, az győzi meg, hogy meg akarja venni.
Családi vállalkozás az Önöké?
Igen, a feleségemmel, Évával, és a 36 éves István fiammal végezzük a munkát. A nagy lányom, a 32 éves Éva az igazi mezőgazdász a családban. Ő most kicsit távolra került, Pesten dolgozik. Péntek esténként jön haza, és pihenésként címkézi, méri, zacskózza, zárja az árut. A kisebbik lányom, Ágnes is Pesten tanul, természetvédelmi mérnökként végzett, de abban nem ment tovább, most másoddiplomás mesterképzőbe jár, pszichológus lesz.
Mennyire nehéz feladat az Önöké?
A dió termesztése komoly feltételeket igényel. Két látványos betegség támadhatja meg a termést, és sajnos a kukacos vagy megfeketedett dió csak komposztálni vagy tűzre való. Nem úgy, mint az alma, mert ugye az még léalmának eladható, vagy ha igazán gyatra volt az év és a termés, pálinkának akkor is jó. A dióról ez nem mondható el. Ezért a minőségi termés érdekében a biogazdálkodásban is engedélyezett készítményeket, permetszereket használunk.
Ültetvényt rentábilissá tenni a mai világban nem kis dolog. Minden nagyon sokba kerül, és minden évben áremelkedés van. Megtervezni és végrehajtani, az a legfontosabb. Az elejétől kezdve komolyan vettük az egészet, nem csak a támogatást akartuk megkapni, mint sokan mások.
Hihetetlen, hogy amikor kimegyek a kertbe, és csak járkálok és szemre vételezem a leveleket vagy az ágakat, törzset, én akkor is dolgozom. Ezt nem hiszi el, aki nincs benne, én sem hinném, de tavasztól télig megszakítás nélkül munkánk van.
Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk a jövőbeli munkájukhoz!
