Biró Sándor, a „Kertészkert” ökológiai gazdaság megálmodója, gazdája. Ő a legfrissebb árus, 1,5 éve csatlakozott a csapathoz. Az ökopiac játszótérhez közeli végén áll a standja, ahova már nem minden vásárló sétál el, pedig érdemes, hiszen nagyon szép zöldségeket és gyümölcsöket kínál.
Mekkora cég áll az Ön standja mögött?
Ez nem nagy gazdaság, és nem is családi vállalkozás, egyedül gazdálkodom. A nejem és a huszonéves gyerekeim mással foglalkoznak. Az idénymunkákra, betakarításra természetesen van segítségem, de ettől eltekintve egyedül dolgozom. Nem nagy területen, 1,5 hektáron, kézi munkával, szinte csak zöldségeket termelek.
Mindig is ezzel foglalkozott?
Nem. Falusi gyerek voltam, így beleszoktam a kerti munkába, de 18 évesen messzire kerültem tőle. Ahogy mondani szokták, utána minden voltam, épp csak akasztott ember nem. Teljesen mással kerestem a kenyeremet, vállalkozó voltam. Aztán a látásommal akadt egy kis probléma, emiatt foglalkozást kellett váltanom, így 11 év után visszatértem a kertészkedéshez.
A dísznövénykertészetet szerettem, azzal próbáltam foglalkozni. Aztán télálló kaktuszokkal, de ez csak egy nagyon szűk réteget érdekel, nem lehet belőle megélni. Tele voltam bizonytalansággal, hogy mihez is kezdjek.
Hogy került a bioval kapcsolatba?
Volt egy kiskertünk Gyenesdiáson, ahol magunknak termeltük a zöldséget, gyümölcsöt. A 90-es években kezdett el érdekelni, hogy meg lehetne próbálni vegyszerek nélkül is. Ekkor Magyarországon csak egy nagyon szűk kör foglalkozott ezzel, a szakirodalomhoz nehezen jutott hozzá az ember. Az internet sem volt a segítségünkre akkor még, elég nehezen lehetett tanulni róla. A könyvtárban találtam egy könyvet, amelyben svájci apácák foglalkoztak bioműveléssel egy kolostorban, és még néhány könyv a kezembe akadt. Ekkor még csak hobbi szinten érdekelt ez a téma.
A hobbiból pedig fő foglalkozás lett?
Amikor a dísznövénykertészet és a kaktusz nem vált be, elkezdtem biotanfolyamra járni felnőttképzésben. Rettentő nehezen fogtam bele, féltem a kudarctól. Az ember ilyenkor nem tudja, mire számíthat, sok a kockázat. Anyagilag is, és azért is, mert más kívülről látni, mint saját tapasztalat alapján csinálni. Nagy bizonytalanság közepette, de elindultam az úton.
Nehezen ment az elején, de gondolom, mindenki így volt ezzel, aki belevágott. Először egy 7000 nm-es kertem volt, aztán mindig nagy kérdőjelek jöttek: nem az igazi, nem éri meg, most befejezzem vagy inkább lépjek előre? Sokszor vívódtam, hogy nem kellene-e felhagyni vele. Mivel korosodtam, egy új dologba belevágni is kockázatos lett volna. Ezért végül mindig inkább előre menekültem. Vettem nagyobb területet, rajta egy családi házzal, amiből szolid vendégházat csináltunk. Aztán állattartásba is belekezdtem, de egyik sem jött be, a befektetett energia nem térült meg. Bio tartásban vannak még ma is tyúkjaim, tojást is árulok, de ezen kívül csak a zöldség-gyümölcs maradt.
A biogazdaság növekedettt, majd úgy döntött, belevág a piacozásba.
Igen, a piacozás adja a bevétel 80%-át. A piacozás azonban nem annyi, hogy beülök a kocsiba és odamegyek. Erre előtte egy teljes napig készülni kell. Így most a hét egy jelentős része a piacról szól. 2 lábon állok: 1,5 éve megkaptam a lehetőséget, hogy a budapesti Biokultúra Ökopiacon árulhassak, vasárnap pedig a káptalantóti piacon vagyok Badacsony mellett.
Zöldségféléből szinte mindent árulok: hagyma, burgonyák, tökfélék, répa, káposztafélék. Ami kuriózum nálam, az a savanyított tarlórépa. Savanyított káposztát is árulok, valamint gyümölcsöt, pl. diót, körtét, nyáron cseresznyét, feketeribizkét. Állati eredetű pedig a tojás.
A Balatonnál nagy a kereslet a biotermékekre?
Azt hinné az ember, hogy igen, mert a Balaton környékén vastagabb a pénztárca. Ugyanakkor az emberek még nem értik a bio lényegét, nem fizetik meg a biotermelést. A konvencionális piacon egymás mellett árulva a hagyományos burgonyát és a biot nem értik az árkülönbséget, és rosszindulatot feltételeznek. A budapesti Ökopiacon lehet olyan áron árulni, ami reális és fedezi a biogazdálkodás költségeit. A budapesti vásárlók közül sokan a Káli-medencében töltik a nyarat, ők értékelik ott is a biot.
Mit gondol az ökológiai gazdálkodás jövőjéről?
56 éves vagyok. Ha 20 éves lennék, tudom, hogy fejleszteni kellene, mert ennek lesz jövője. Nagyon jól teszi, aki most fiatal és ökogazdaságot fejleszt. Ha nem akarjuk a Földet tönkretenni, erre az útra kell lépnie az emberiségnek.
Köszönjük az interjút!
