Zabodál Imre mandulából készült termékeit és finom dzsemmjeit valószínűleg minden ökopiaci vásárló jól ismeri. Zamatos fekete cseresznyéje a nyári szezon egyik kincse. Ezen a héten vele beszélgettünk.
Mikor kezdett el biogazdálkodással foglalkozni?
A kedvünk 1988-ban jött meg, de hivatalosan, papíron 14 éve kezdtem, tehát 2004-ben.
Mikor csatlakozott az Ökopiac árusaihoz?
Akkor azonnal. Előtte is már bio módon éltünk és virultunk, de 2004-ben csatlakoztunk.
Mi mindent árul az Ökopiacon?
Eleinte csak mandulát vittünk a piacra, 20-25 dkg-os csomagokban, megtörtük és csomagoltuk, mellette 5 féle dzsemet árultunk. Azóta már 67 féle termékünk van.
A választék bővülése a vásárlóknak köszönhető, ők alakították az igényeikkel így. Valaki megkérdezte, nem készítenénk-e hámozott mandulát, így lett blansírozott mandulánk.
Aztán egy hónap múlva megkérdezte egy másik vevő, hogy miért nem pirítjuk meg. Így lett pirított mandulánk is. Majd eltelt pár hónap, jött megint egy vásárló, hogy nem csinálnánk ezt vagy azt? Striguláztuk a kéréseket, és ha láttuk, hogy lenne az adott termékre igény, akkor azt is árulni kezdtük. Így lett végül mandulatejünk, blansírozott, darált mandulánk, mandulavajunk, ami 2013-ban Év Bioterméke közönségdíjat is nyert. Aztán jött ugyanez a folyamat mogyoróból.
A dzsemmekkel is így jártunk. 5 félével indultunk, aztán lett még 5 féle cukormentes, aztán ugyanezekből a gyümölcsökből levek. Mind a vásárlók kérésére.
A gyümölcseink fekete és piros ribizke, korai cseresznyék, fekete cseresznyék, meggy és sárgabarack. Készítünk belőlük gyümölcsvelőt, cukormentes lekvárt, dzsemmet, kisüvegeset, nagyüvegeset, és gyümölcslevet. A ribizke kivételével aszaljuk is őket. Fekete bodzánk is van, abból gyümölcslé és dzsem készül.
Hol és mekkora területen gazdálkodik?
Kistarcsán, 24 hektárunk van, de ez nem azt jelenti, hogy csúcstermés folyik a teljes 24 hektáron. Sokféle gyümölccsel foglalkozunk, mert mindegyiknek más az igénye. Az időjárás egyik évben egyiknek, másik évben másiknak kedvez. Volt, amikor az időjárás elintézte az ültetvényt, és nem volt egy évig mandulánk.
Az időjárási szélsőségek egyik évben a sárgabaracknak, másik évben a mandulának nem felelnek meg.Az elmúlt 15 évben egyre melegebb van, vagy inkább úgy mondom, szélsőségesebb az időjárás, mint korábban. A bogyósok, a fekete és piros ribizke ezt a mai napsütést már nem bírja. Beültetjük őket a fák közé, és így lesz tökéletes termésük.
Amikor a gazda földet venne, megnézi, milyenek az időjárási körülmények, milyen a fekvése és a lejtése a földnek, a napsütéses órák számát és a szélviszonyokat, és hogy milyen a talaj. Ezek mind befolyásolják, hogy pl. a cseresznyének megfelel-e a terület. Az összes feltételnek meg kell felelni, hogy jó minőségű legyen a gyümölcs, és nyereséges a termelés. A szakmai előképzettség, hozzáértés elengedhetetlen. Emiatt nem biztos, hogy egy fogorvos vagy nőgyógyász rögtön jó gazda lesz.
A családjával közös gazdaságot üzemeltet, vagy egyedül végzi ezt a rengeteg munkát?
A kinti munkát a földön édesapámmal végzem. A feleségem egy kolléganővel feldolgozza a termést bent. Ennél nagyobb családi részvétel nincs. Vannak gyerekeink, a kicsi még csak 12 éves, ő még nem akar „dolgozni”. Segít lerázni a meggyet a ponyvára, de ennél többen még nem vesz részt. A nagyobb 30 éves, ő másban találta meg az élete értelmét, nem a családi gazdaságban.
Van-e valami személyes motivációja vagy filozófiája, ami a biogazdálkodáshoz köti?
Amikor a nagyobb gyerekünk 1,5 éves volt, nyáron apósoméknál voltunk, és egyszer csak eltűnt a szemünk elől. A kertben találtunk rá, a fáról lelógó meggyeknél, azt majszolta, pedig előtte sosem evett meggyet. Akkor szóltunk apósomnak, hogy legyen kedves, mellőzze ezentúl a permetezést. Így kezdődött, hiszen mi is szeretjük a fáról enni a gyümölcsöt, bármikor, nem megvárva az élelmezési várakozási időt.
Milyen tapasztalatai vannak az Ökopiacról?
Sokat beszélgetünk a vásárlókkal. Azt vettem észre, hogy 3 féle vásárló létezik. Aki meg akarja előzni a betegséget tudatos táplálkozással, aki beteg, és aki az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, mert az orvosok gyakorlatilag lemondtak róla. Azt nem mondom, hogy a biotól teljesen meggyógyulnak, de sokan közülük szerencsére azt el tudták érni, hogy stagnál az állapotuk. Van, akinek 20 éve stagnál.
A bio iránt nyitott közönség úgy érzem nem nő, ezért most már hozzászoktunk, hogy a meglevő vásárlóközönséget kell kiszolgálni minél jobban. Azokat, akiknek fontos, hogy biotermékeket vásároljanak. Akik szkeptikusok a bioval, azok úgyis csak vigyorognak rajtunk. Az új arcok, mármint akik nekem újak, sokszor rosszindulatú hangsúllyal kérdezik, hogy „Ez tényleg bio?”. Ezt halljuk 14 éve. De ez csak szkepticizmus. Aki árulhat az Ökopiacon, azért a Biokontroll felel, ő adja ki a tanúsítványt, hogy az árus terméke az előírásoknak megfelel. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy valaki nem úgy végzi a dolgát, de az hamar kiesik a rostán.
Köszönjük a beszélgetést!
