A köszméte és a ribizkék számára szinte minden házi kertben találhatunk megfelelő helyet. Nagy előnyük, hogy aránylag kis területe foglalnak el, elviselik a részleges árnyékot és a párás mikroklímát, gyorsabban fordulnak termőre, mint a gyümölcsfák és növényvédelmük is egyszerű.
Köszméte
A köszméte az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, a nagy meleget viszont nem kedveli, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Nem is különösebben fényigényes, elviseli, hogy gyümölcsfák közé ültessék, állandó árnyékban azonban csak sínylődik. Kedveli a meszes, agyagos talajokat.
Ültetése előtt lazítsuk fel a talajt, gazdagítsuk a mélyben is szerves anyaggal, mivel ezt a későbbiekben, a sekély gyökerezés miatt már nem fogjuk tudni megtenni. Korán fakad, ezért tavasszal ne ültessük. Telepítésének legjobb időszaka ősszel, a lomb lehullása után van. Egy-egy fácskának másfél m2 tenyészterületre van szüksége.
A talajtakarásról folyamatosan gondoskodjunk. Így biztosítjuk az eredeti élőhelyhez hasonló termőkörnyezetet, a tápanyagellátást és védjük a talajt a kiszáradás ellen is.
Fontos a köszméte tavaszi metszése. Az egy, két és hároméves gallyak hozzák a legszebb gyümölcsöket, ezért arra kell törekedni, hogy levegős elrendezésben minél több ilyen termőrész legyen a fácskán. A lisztharmattal fertőzött vesszővégeket távolítsuk el.
A metszéssel egyidejűleg kell eltávolítani a tősarjakat, amelyek olykor elég nagy számban törnek elő a tő közeléből. Ezeket nem a talaj felszínén, hanem mélyebben kell elvágni.
Nem különösebben igényes a trágyázásra, de meghálálja a gondoskodást. A viszonylag vékony törzsű fácskákat, különösen, ha bőséges termést is viselnek, támasztékkal kell ellátni.
Növényvédelem szempontjából az amerikai lisztharmatra kell leginkább odafigyelni. Megelőzésként pajzsika, varádics, csalán és zsurlófőzetet használhatunk, illetve kéntartalmú szereket, a használati utasításokat pontos betartásával.
Fajták Pallagi óriás, Piros ízletes, Szentendrei fehér, Zöld győztes. A köszmétefajták többnyire önmeddők, ezért kielégítő termésük csak úgy lesz, ha egymás közelébe különböző fajtájú fácskákat ültetünk.
Piros ribizke
A ribizlit telepíthetjük köszmétével vegyesen, bár a ribizli jobban igényli a fényt. (Napfény hatására többet terem és bogyóiban is több tápanyag halmozódik fel, de félárnyékban is elfogadható mennyiségű gyümölcsöt hoz.)
Vásárolhatunk törzses fácskát és alacsonyan elágazó bokrot. Az őszi telepítés előnyösebb. Sekély gyökerezése miatt tápanyaggal való feltöltését elsősorban telepítés előtt kell elvégeznünk érett trágyával, komposzttal. Valamivel mélyebbre ültessük, mint ahogy addig volt.
A talaj komposzttal, illetve avarral való takarásával elérhetjük a gyommentességet és a bokrunk is több tápanyaghoz jut. A metszés az elsötétedett, öreg, négyéves vesszők teljes lemetszéséből és a fiatalabb ágak közti válogatásból áll. Végezzük ezt el kora ősszel, esetleg szüret után. A fajták körültekintő választásával és a szellős telepítéssel, vegyes kultúrával a betegségei megelőzhetők, így különösebb védelemre nem szorul.
Toleráns fajták:
Jonkheer van Tets, Rondom, Rosetta, Rovada.
Tipp:
Egyes fajták, pl. Rovada érett termése hetekig a bokron maradhat, nem hullik, legfeljebb egy kicsit aszalódik.
Fekete ribizli
A fekete ribizli a hűvös, jó vízelvezetésű, termékeny talajban fejlődik a legjobban.
A bőséges termés biztosítása érdekében a fekete ribizli bokrokat folyamatosan frissíteni kell. Az idősebb ágak is hoznak gyümölcsöt, de mennyisége és minősége csökken a vessző korával. A növény betegségeinek csökkentésére, válasszunk napos, jól szellőző helyet.
A fekete ribizli hosszú életű lehet, éppen ezért ültetése előtt ügyeljünk arra, hogy jól előkészítsük a talajt. Készítsünk ültető gödröt, ebbe szórjunk komposztot vagy jó érett trágyát. Ültessük a venyigéket kissé mélyebbre, mint, ahogyan korábban nőttek (keressük rajta a földes részt).
Házikertbe is ajánlott fajták:
Fertődi 1, Ometa, Dyana, Tinker.
