Matthew Hayes 1995-ben költözött Angliából hazánkba, és a kint tanult biotermesztést megvalósítva néhány évvel később biogazdaságot alapított. Ma már mindenki ismeri az Ökopiacon, ahova 1999 óta jár ki portékáival.
Angliából érkezett és letelepedett Magyarországon. Hogyan lett ebből a történetből a Zsámboki Biokert?
1995-ben költöztem ide Angliából, mivel az akkori feleségem magyar volt. 1998-ban a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetében dolgoztam komposztálási projekteken, és a kollégáimmal közösen döntöttük el, hogy elindítunk egy biokertészetet. Nekem volt tapasztalatom, mert Angliában tanultam már a biotermesztésről. Akkoriban, a 90-es években a magyar tangazdasági rendszer legyengült és a Környezetgazdálkodási Intézet szerette volna, hogy a saját hallgatóiknak legyen gyakorlati helyük, úgyhogy indítottunk egyet. Így ment több éven keresztül, Nyitott Kert néven. Az egyetemi munkát befejezve Zsámbokra költöztem és azóta Zsámboki Biokertként biogazdálkodom a barátaimmal együtt.
Egyre több szállal kötődött Magyarországhoz. Nem vágyott vissza Angliába?
Nem. Nemrég két évre visszamentünk, addig Bolvári Csaba kollégám vezette a gazdaságot, de végül visszajöttünk Magyarországra. Nem vágyódom el innen, szeretek itt élni.
Mekkora területen kezdte a gazdálkodást?
3,5 hektáron. Nagyon jó volt a föld zöldségtermesztésre. A terület nem nőtt, de sok fejlesztésünk volt, és így sokkal több mindent tudunk már termeszteni, mint kezdetben. Például létesültek fóliasátraink és más infrastruktúránk is lett, pl. épületek, öntözési rendszer, most pedig folyamatban van egy saját feldolgozó üzem kialakítása is.
Akkoriban mit termesztettek?
Mindig sokféle zöldséget termeltünk. Amit Angliában tanultam, az a nagyon vegyes konyhakerti termesztés. Gyakorlatilag azt a technológiát hoztam el ide. Amikor megkezdtem az árusítást ’99-ben az Ökopiacon, mángoldot, madársalátát, pasztinákot kínáltam a hagyományos saláták és konyhakerti zöldségek mellett. Ezek különlegességnek számítottak akkoriban, az emberek ilyesmit nem találtak a boltokban. Aztán megszerveztünk egy saját dobozrendszert, ami azóta is működik, és emiatt már sokféle zöldséget kellett termesztenünk. Eleinte saját terményeinkkel töltöttük csak meg a dobozokat, most már van néhány termékünk más termelőktől is, így tudunk egy szélesebb skálából válogatni és változatosabb csomagot adni. A házhoz szállítás Budapesten üzemel kargo biciklivel, és vannak a városon belül átvevőpontok is, illetve fő beszállítói vagyunk olyan közösségi terményelosztó boltoknak, amilyen a Szatyorbolt is.
Most, 2019 nyarán mit árusítanak az Ökopiacon?
Most éppen kezdenek az igazi nyári zöldségek beérni, mint az uborka és a paradicsom. Szerintem jövő héten hozunk először paprikát. Mi fűtetlen fóliában termesztünk, mert a legfontosabb célunk, hogy az ökológiai lábnyomunk ne legyen túl nagy. Van egy hagyományos melegágyásunk is, ahol a palántanevelés történik.
Nyáron még folyamatosan jönnek a zöldlevelek, salátamixek, majd a malabár nevű spenótszerű levél, ami jól bírja a meleget, ezért nyáron tudjuk termeszteni.
Önöknél egész télen lehet friss madársalátát vagy spenótot kapni. Mi a titka a sikeres téli termesztésnek?
Nagyon egyszerű technológiával történik, de vannak benne kritikus pontok. Három tényezőn múlik minden. Az első, hogy mit vetsz, azaz milyen fajt és fajtát, mert vannak, amik jobban bírják a hideget és kevesebb fényt igényelnek. A második a fóliasátor külső-belső hőmérsékletkezelése. Azonban itt nemcsak a hő, de a napfény is nagyon fontos. Sokan kezdenek duplafóliás termesztésbe, de nem számolnak azzal, hogy akkor meg kevesebb fényt kap a növény, mint amennyire szüksége van. Ha meg csak egy réteg fólia van, akkor több fény jut át rajta, de áthűl a levegő. A harmadik tényező, hogy mikor vetsz. Folyamatosan vetünk és tapasztalati úton jöttünk rá, hogy miből mikor érdemes, ha mondjuk márciusra vagy novemberre szeretnénk látni a termést.
A technológia, amivel mi dolgozunk, olyan, hogy van egy külső, magasabb fólia, és van egy belső, alacsony fólia, amit napközben leveszünk, hogy maximálisan el tudjuk látni fénnyel a növényeket, éjjel viszont visszatesszük, hogy ne fagyjanak el.
Milyen feldolgozott termékeket kínálnak?
Van nálunk pesto, padlizsánkrém, zakuszka és lecsó. Éveken keresztül sokféle dolgot készíttettünk, akkor még vándoroltunk mások feldolgozó üzemébe, pl. BioBertáékhoz is jártunk. Most már kialakítás alatt áll a sajátunk, igaz, az engedélyeztetés nem könnyű. Azt látjuk, hogy érdemes nyáron energiát szánni rá, hogy feldolgozzunk. Mindenki tudja, nyári időszakban elmennek az emberek nyaralni vagy termelnek saját maguknak, nem lehet mindent eladni. Télen viszont elvárják, hogy minden legyen kapható.
Korábban láttam csirkét és tojást is Önöknél.
Tojás most sajátunk nincs, tartunk viszont egy lovat, akivel dolgozunk, és hosszú távon tervezünk birkákat, esetleg 100-200 tyúkot. De nem szeretnénk most állattenyésztésbe kezdeni, mert nem fér bele a termesztés mellett. Sokat kell járni a takarmány után, túl sok időráfordítást igényelne. De az Ökopiacon árusítunk Babatvölgyből származó tojások, ahol régen tangazdaság vezető voltam. Zámbó Sanyi, aki Biokontroll-ellenőr is, a felelős ember a babati tyúk tartásáért – Sanyi nagyon jó szakember.
Említette, hogy Önöknek fontos az ökológiai lábnyom csökkentése. Emlékszem, amikor az Ökopiac tavaly szeptemberben műanyagzacskó-mentessé vált, Önök azonnal lelkesen átálltak. Sőt, már korábban is csak pénzért adtak zacskót a vásárlóknak, lebomlót. Mire törekszenek még?
Igen, Gabi kolleganőm a piacon ilyen környezetbarát szemléletű. Próbáljuk megerősíteni a vevőt kedvesen, hogy hozzon saját kosarat vagy vászon szatyrot, amit egyébként Gabitól is tud venni. A lebomló zacskók nekem mindig zavarosak. Ami igazán lebomló, az a kukorica vagy más növényi eredetű anyag. Igaz, nem olyan a teherbírása, de az embereknek el kell fogadniuk, hogy változtatnunk kell, mert ha nem akarjuk tönkretenni a tenger világát és a levegőt, akkor az életmódváltás elkerülhetetlen.
Van még, amire törekszenek a gazdaságban? Pl. esővízgyűjtés, napelem?
A napelem fontos dolog, de azt gondolom, hogy nem is a technológia a lényeg, hanem az életmód. Kevesebbet kell fogyasztani, tudatosan kell vásárolni. Mi is igyekszünk így élni. Nem mindig sikerül, de mindenkinek elemezni kell a saját életét, hogy miből mennyi a szükséges, és mi az, ami már felesleges. Vegyünk pl. kevesebb chipset, vagy készítsük saját magunknak, csináljunk belőle szórakoztató programot, és akkor nem kell szemetet eldobni. Még a sok autózás , amit csökkenteni kell. Mi ugyan furgonnal jövünk a piacra, de igyekszünk úgy tervezni az utazásainkat, hogy egy útra minél több elintéznivalót felfűzzünk. Régebben többször jártunk be a városba szállítani, most csak heti egyszer, és ügyesen logisztikázunk, hogy oda-vissza tele legyen a kocsi. Bonyolítja kicsit az életet, előre kell tervezni, de mindannyiunk felelőssége, hogy szemléletet váltsunk. Ettől nem rosszabb az élet, csak más, szokatlan eleinte.
Nagyon örülök neki, hogy a Virágoskútnál lehet üvegben venni a tejet. Minél több ember kéri, annál többet hoznak belőle a piacra. A minősége is jobb üvegben, és mivel betétdíjat számolnak fel, a vásárlók visszahozzák, nem lesz belőle hulladék.
Milyennek látja a magyar biogazdálkodás jövőjét?
Nagyon fontos elgondolkodunk, hogy a magyar mezőgazdaságban, de különösen a magyar biotermelésben mi lesz 10-20-30 év múlva, ki lesz a következő generáció. Figyelmet kell fordítani arra, hogyan tudunk bevonni fiatalokat, mi módon tudjuk megmutatni nekik, hogy a biotermesztés vonzó karrier. Ha nem látják, akkor nem ezt az utat választják, pedig szükség van az ambiciózus, előrelátó utánpótlásra, mert a munkaerő egyre fogy.
Van ötlete, hogy lehet a fiataloknak a motivációt átadni?
Egyrészt jó példát kell mutatni, sikeresen működő modellekkel. Másrészt össze kell fogni a biotermelőknek és valamifajta oktatási rendszert kell felállítani. Az állami vagy EU-s támogatások jól jönnek a gazdának, de lehet, hogy jobb lenne, ha ezek a pénzek inkább egy ilyen összefogásba mennének, amivel meg tudnánk mutatni, hogy a mai világban lehet ökológiailag kevésbé káros munkát végezni. Ehhez azonban össze kell fogni az embereket, egy termelő egyedül nem tudja ezt megoldani. Az oktatásban pedig lehet, hogy rugalmasabb a magánoktatási szféra, mint az állami, mert nem feltétlenül a mesterképzés és az egyetemi diploma a fontos. Szükségesebb a gyakorlati tudás, amelyet csak a termelők tudnak átadni. Az oktatási intézmények viszont értenek hozzá, hogy hogyan lehet keretet adni ennek a programnak. S persze kell az elmélet is a gyakorlat mellé. A civil szervezetek terjeszthetnék, hogy milyen fontos ez az ügy. Mindenki a saját maga életében érzi, de társadalmilag nem látjuk, hogy mennyire nagy a környezeti probléma. Kell, hogy legyenek képzett, ökológiai szemléletű emberek, akik tudják erősíteni a biológiai sokféleséget. Amerikában van már ilyen kezdeményezés és sikeresen működik.
Ez valóban nagyon fontos téma, köszönjük, hogy elmondta!
