Titokzatos fekete színben pompázik a feketeberkenye, más néven arónia termése. Nem csoda, hiszen ez az egyik legegészségesebb kerti gyümölcs. Könnyen termeszthető, szerény igényeket támaszt. Lássuk, miről is van szó!
Akad olyan vadgyümölcs, amit nagyban is termesztenek? Igen, ez a feketeberkenye. Nagy területen terem Kelet-Európában, de Németországban is egyre gyakrabban telepítik. Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol az őslakosok szárított bogyóit fogyasztották, hogy könnyebben átvészeljék a telet. Manapság ez az egészséges, fekete gyümölcs népszerűbb, mint valaha, éppen amiatt, hogy olyan könnyű a termesztése.
A csöpp kis „almák” minden évben biztosan megteremnek
A feketeberkenye a rózsafélékhez tartozik (Rosaceae) és valójában az almával, birssel és más almafélékkel rokon. A gyümölcsök formája is almára hasonlít, kettévágva a magházat is láthatjuk. Az öt szirmú, huszas ernyőbe rendeződő virágok is az almafélékkel való rokonságra utalnak. A virágok május közepétől júniusig nyílnak, így a késői fagyok nem szoktak bennük kárt tenni. Emiatt szinte 100%-os terméskötődésre számíthatunk minden évben. Az illatos virágözön díszcserjékkel vetekedve mágnesként vonzza magához a méheket és más rovarokat.
Azoknak, akiknek nincs elég helyük egy gyümölcsfa számára, mindenképpen javasoljuk a feketeberkenyét. Lazán elágazó cserje, amely 1-2,5 méternél nem nő magasabbra. Enyhén szétterülő bokrának ágai kicsit lehajlanak. Különálló helyet nem is igényel, tagja lehet a vegyessövénynek vagy ültethetjük az előkertbe. Ősszel újra vonzani fogja a tekintetet, amikor a fényes, sötétzöld levelek először narancsszínre majd bordóra váltanak, egy kicsit megidézve az amerikai „indiánnyarat”.
Idővel sarjakat hoz és terebélyesedik. Ha ezt nem nézzük jó szemmel, akkor még az elején helyezzünk el gyökérgátat a talajban, ami ennek határt szab. Nagy edényben, dézsában is jól érzi magát, ezért elszállásolhatjuk a teraszon vagy az erkélyen is.
Egy alkalmazkodó növény az előkertbe és a sövénybe.
Minél naposabb helyre kerül, annál több termés fog érlelni. Sekélyen gyökerezik, ezért ne mély, hanem széles ültetőgödröt készítsünk számára, amiben meglazítjuk a talajt. Elég, ha 1 x 1 méteres helyet hagyunk neki. Sose ültessük már ott lévő fák, cserjék alá, mivel az árnyék és a gyökérkonkurencia jelentősen hátráltatja a fejlődését. Kifejezetten hidegtűrő, mindenféle talajon jól fejlődik, még hideg helyeken is. Hab a tortán, hogy bírja a szelet és a sót, elboldogul a tengerparton és nem törődik az útszóró sóval, viszont sem szélsőségesen száraz környezetet, sem a pangóvizet nem viseli el.
Ültetéskor olyan mélyen kerüljön a földbe, amilyen mélyen a cserépben volt. Két-három lapát érett komposzt kerüljön alaptrágyaként az ültetődödrébe, ami el tudja látni az alapvető tápanyagokkal. A következőkben elég neki némi komposzt, de mint afféle vadgyümölcs, tápanyag utánpótlás nélkül is elfogadhatóan terem. Legjobb, ha fűnyesedékkel mulcsoljuk, mivel sekélyen futó gyökerei igénylik a talajnedvességet. Aszályos években szüksége van az alapos öntözésre.
Már a telepítés évében megmutatja magát, de nagyobb termésmennyiségre a harmadik évtől számíthatunk. Az ágak ötödik-hatodik években hozzák a legbőségesebb termést.
Minél több fényt kapnak a hajtások, annál több bogyóra számíthatunk évről évre.
Tél végén ritkítsuk ki úgy, hogy a hat évesnél idősebb ágakat tőből kivágjuk, illetve eltávolítjuk a gyenge és a bokor közepe felé növő hajtásokat.
Még a szélsőséges fiatalító kúrát is elviseli. Ha teljesen eltávolítjuk a föld feletti részt, pár évbe múlva újra bőségesen fog teremni.
Ki a gyorsabb? A gazda vagy a madarak?
A feketeberkenye, mint afféle vadgyümölcs, szinte sosem betegszik meg, bár néha a muslicalárvák hozzálátnak a bogyóknak. Ha ezt tapasztaljuk, következő évben kössünk ellenük csapdákat az ágakra. Nagyobb veszteséget a madarak szoktak okozni, akik lecsapnak az első érett gyümölcsökre.
A bogyók először vörösek majd júliustól kékesfekete árnyalatra váltanak, augusztusra, szeptemberre beérik a termés. Egy ernyőn belül nem egyszerre, hanem két hét eltéréssel érnek be a bogyók. Érdemes a szedéssel megvárni, amíg a bogyók elkezdenek ráncosodni, vagy azt is megtehetjük, hogy mindig kiválogatjuk az éretteket.
Minél tovább maradnak a bogyók a bokron, annál több cukor halmozódik fel bennük, illetve fanyar ízük is szelídül. A bokor alján lévő bogyóknál egy kicsit tovább tart ez a folyamat, mint a felsőknél.
Abból tudhatjuk, hogy a bogyó teljesen érett, hogy az egész gyümölcshús mélybordóra színeződik. A rigók és más szárnyasok ezt nem várják ki, hanem előbb kiszolgálják magukat, ezért ha közeleg az érési idő, borítsunk madárhálót a bokrokra.
Főzve érdemes fogyasztani
Fajtától és helytől függően bokronként akár 10 kg-ot is szüretelhetünk. Bármilyen csábítóan néznek is ki a feketére érett bogyók, mégsem számítanak igazi csemegének fanyar, savas ízük miatt, és csak feldolgozva hozzák a formájukat. A feketeberkenyéből készülhet lé, szörp, likőr, lekvár, zselé vagy befőtt, amit vegyíthetünk almával, birssel vagy homoktövissel. Muffinba vagy más süteménybe belesütve gyümölcsös jelleget biztosít. A feketeberkenyétől minden erőteljes bordó, ezért az élelmiszeripar színezőanyagként tekint rá. A szárított bogyók mazsolához hasonlóan kerülhetnek a müzlibe vagy csipkebogyóval vegyítve készülhet belőlük gyümölcstea.
Csodagyümölcs
A feketeberkenye az egyik legmagasabb vitamintartalmú gyümölcs. Ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag, főként cinkben, káliumban és vasban, a színes gyümölcsök közül pedig benne található a legtöbb polifenol. Ezek az antioxidánsok megfékezik a testünkben a stressz, környezetszennyezés vagy egészségtelen táplálkozás hatására keletkezett szabadgyököket. Vajon a fekete bogyók tényleg csodát tesznek, ahogy egyes források állítják? Nos, ezt magunkon kell kipróbálnunk.
Fekete elixír
Az érett berkenyebogyók sötét színanyaga a szabadgyökök ellen hat. A berkenyelé tartalmazza mindazt, ami felvértez minket a káros környezeti hatásokkal szemben.
A vad alapfajból az idők során több bőtermő, megbízható fajtát nemesítettek. Ezek gyümölcsében kevesebb a csersav, így ízletesebbek.
Leginkább Oroszországban és a skandináv országokban folyt a nemesítés, így mindegyik új fajta jól viseli a kemény fagyot. A feketeberkenye alapvetően öntermékeny, de két fajtát ültetve általában magasabb hozamra számíthatunk.
A nemesített fajták jobbak, mint az alapfaj
Németországban leginkább a Nero fajta terjedt el, amit „fekete Kolorádó-bogyó” névvel is illetnek. Ez az orosz, kifejezetten függőleges ágállású fajta nagy bogernyőket hoz, akár 30 bogyóval.
A Hugin-nak nem árt e kemény tél, emellett kompakt növekedésű. Ez a svéd fajta kiválóan alkalmas kisebb kertekbe vagy edényes termesztéshez. Jellemző rá a kisebb bogyóméret, a késői érés, valamint az, hogy a bokorról szemezgethető bogyói kellemesen édesek és lédúsak, különösen magas C-vitamin tartalommal.
A finn Viking nagyra nő és terméseit főleg az ágak végén hozza, amik nyáron lehajlanak a termés súlya alatt.
A Rubina gyorsan kifejlődik és más fajtáknál korábban érik. Kevésbé viseli a szárazságot és igényli a rendszeres metszést.
A dán nemesítésű Áron különösen jól viseli a szelet és a sót.
Az Autumn Magic széles, laza ágállású, legfeljebb két méteres bokrot nevel, ami csodálatos dísze az őszi kertnek.
Lángoló ősz
Az Észak-Amerikából származó feketeberkenye ősszel bíbor színű leveleivel díszít és elhozza a mi kertünkbe is az „indiánnyarat”.
Jellemzők:
Fényigény: teljes napsütés vagy félárnyék
Talaj: bármilyen nem kiszáradó kerti talaj, aminek 7 alatti a pH-ja
Ültetés: Ősszel vagy tavasszal, nagy ültetőgödörbe, 1×1 méteres távolságra. Kerülhet vegyes sövénybe, állhat magában vagy termeszthetjük dézsában.
Téli védelem: nincs rá szükség, nagyon jól viseli a fagyot.
Gondozás: mulcsozás, szárazság idején öntözés
Beporzás: öntermékeny, de egy másik fajta telepítése növeli a termés mennyiségét
Védelem: érés idején madárhálóval vagy szükség esetén a pettyesszárnyú muslica ellen kell védeni
Betakarítás: augusztustól/szeptembertől. Az érettséget az jelzi, hogy egy egész gyümölcshús mélybordóra színeződöt.
Felhasználás: feldolgozható többek közt lének, lekvárnak, befőttnek
Metszés: minden évben, tél végén távolítsuk el tőből a 6 évnél idősebb ágakat.
Díszítőérték: lángolóvörös őszi lomb
Fajták: ‘Autumn Magic’, ‘Hugin’, ‘Nero’, ‘Rubina’, ‘Viking’, ‘Aron’
Kraut&Rüben
Fordította: Gelencsér Margit
Házikedvencünk, a feketeberkenye - a cikk fordítójának saját tapasztalata a berkenyével
Közel húsz éve terem Börzsöny-széli kertünkben. Először berkenyés almalekvár formájában kóstoltam, és akkor jött az elhatározás: Nekem ilyen kell!
Szépen fejlődött a csinos, egészséges kis bokor, pompás vajszínű virágokat hozott. Az első termése azonban nagy csalódást okozott. Minimális cukortartalom mellett erőteljes csersav. Nem erre számítottam. Aztán vártam egy hetet, vártam kettő, de csak nem lett jobb. Idővel ráncosodni kezdtek a bogyók, én pedig kénytelen voltam belátni: EZ ILYEN 🙁 Némi reményre adott okot, hogy egy kicsit a száraz vörösbort idézte. Elkezdődött a kísérletezés, jelenleg így fogyasztjuk:
- Almás sütemények töltelékében. Elsőre próbáljuk ki a 10% berkenye 90% alma arányt.
- Krémtúróba. A berkenyét, túrót, mézet, vajat rúdmixerrel dolgozom össze.
- Berkenyeléből, mézből, tejszínből és némi pálinkából vagy vodkából könnyű likőrt készítek. Nem tudom, mennyire tárolható, mert eddig a vendégek az utolsó cseppig eltűntették.
Tartósítása egyszerű, beleteszem a megtisztított bogyókat egy kisebb befőttes üvegbe, rácsavarom a tetőt és befőzőautomatával hőkezelem, amit az almához javasolt értékekre állítok.
A bokor gondozása annyiból áll, hogy az elöregedett ágakat koratavasszal tőből kivágom, nyáron pedig mulcsozom. A közel húsz éves bokor rendíthetetlenül terem évről évre, a finnyás börzsönyi madarak pedig ügyet se vetnek rá.
Gelencsér Margit
